Beszámoló
Határtalanul kirándulás
Horvátország- Szlovénia
Az őrbottyáni Kvassay Jenő Általános Iskola 7. évfolyama az Emberi Erőforrások Minisztériuma által kiírt Határtalanul! pályázat keretében 2024. május 13-17. között részt vett egy öt napos (4 éjszakás) kiránduláson. Utazásunk céljának Horvátország és Szlovénia magyarságának kulturális nevezetességeit, valamint a hozzájuk kapcsolódó személyiségek megismerését tűztük ki.
A projekt címe: Magyar történelmi és kulturális kincsek nyomában, Szlovéniában és Horvátországban.
Célunk a horvátországi magyarok és a szlovéniai Muravidék ( Pomorje) megismerése továbbá az is, hogy a kiránduláson résztvevő diákok nyitottak legyenek a határon kívül élő magyarság történelme, kultúrája, mindennapi élete iránt. Utunk során annak kívántunk utána járni, hogy milyen most magyarnak lenni ezeken a területeken illetve, hogy milyen nehézségekkel kell szembenézniük az ott élőknek, és hogy milyen kulturális örökség maradt fenn a magyarsághoz kapcsolódóan a két meglátogatott szomszédos országban.
Előkészítő óraAz utazás előtt a tantermünkben előkészítő órát tartottunk. Horvátország és Szlovénia térképén is megkerestük a programban szereplő városok hel
Részletesen kitértünk a magyar vonatkozású emlékhelyekre, városokra. Áttekintettük a muravidéki és a horvátországi magyarság történetét, a Dráva-Mura térség magyar lakta településeit, a magyar nyelv jelenlétét és szerepét. Kitértünk a felkeresett szomszédos országokban élő összlakosság etnikai összetételére és a tanulmányi kirándulás részletes programjára. Megbeszéltük az államhatáron kívüli elhelyezkedés történelmi okait. A horvátországi magyarokkal kapcsolatosan visszatekintettünk az elmúlt századok sorsfordulóira: a török megszállás alatt Magyarország déli, sűrűn lakott vármegyéiben, így Pozsega, Verőce és Szerém vármegye területén élt magyarok nagy része elpusztult, s helyükre horvátok és szerbek települtek be. A XIX. század elején őshonos (Árpád-kori eredetű) magyarok jelentős számban csak Eszéken és a Szerémségben éltek. A török betörések megakadályozása céljából megszervezett, létrehozott határőrvidék felszámolása után azonban a határőrök földjeit dél-magyarországi magyar parasztok vásárolták fel igen olcsón, a magyarországi áraknak mintegy 5–10%-áért. A betelepülés mértékét mutatja, hogy míg 1840-ben a horvátországi magyarok száma mindössze 5 ezer volt, számuk 1910-re 106 ezerre nőtt. [Nagyobb részük 1870–90 között telepedett le négy fő területen: Szerém megye keleti (ma a Vajdasághoz tartozó) részén és Vukovár környékén főleg bácskaiak, Verőce megyében Eszék környékén és a Dráva mentén első sorban somogyiak és baranyaiak, Pozsega megyében a nyugati járásokban, valamint Belovár megye középső és keleti részén dél-dunántúliak és vasiak]. A rövid történelmi tablóban elmagyaráztuk a diákoknak, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia széthullása után a déli, magyarlakta területek a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz, a későbbi Jugoszláviához kerültek. Az 1990-es évek elején a Dráva-köz és Szlavónia a mai Horvátország része lett, addig a Muravidék Szlovéniához került.
Az előkészítő órán énekeket is tanultunk, amiket aztán utunk során el is daloltuk. A Határtalanul! Barangoló digitális tartalomtár (https://www.okosdoboz.hu/hu-HU/Hatarontuli#) használatával feladatokat állítottunk össze a diákoknak.
A programon résztvevő tanulók közül többen vállalták, hogy a kirándulás során meglátogatott települések közül egyet-egyet kiválasztva az ottani élményeikről naplószerű leírást készítenek, továbbá a helyszínen fotókat is készítenek, majd az utazást követően a gyűjtött anyagból ppt-ket állítanak össze. A ppt-k tehát a látnivalókra, a napokra lebontott programra vonatoztak. Megismertettük a tanulókkal a toleráns és kooperatív viselkedés szabályait és a buszos utazás etikai kódexét is.
Végül rendszereztük a megszerzett ismereteket, és egy internetes kvízjátékban mérték össze előzetes tudásukat az utazással érintett területekről a tanulók.
A tanulók tájékoztatása mellett a fentiekhez hasonlóan megtörtént a szülők tájékoztatása is
Kirándulásunk során felkerestük történelmi emlékhelyeinket a Muravidéken és Horvátország egykor (és részben ma is) magyarlakta területein. Kulturális, történelmi és épített értékeink nyomába eredtünk Szlovéniában és Horvátországban. Muraköztől követtük a magyarság történelmi és kulturális lábnyomait, megismerkedtünk a határon túli magyarokkal, azok sorsával az adott régióban és felfedeztük a Frangepán, a Zrínyi és Erdődy és más magyar főnemesi család gyökerének fészkeit a történelmi Délvidékünkön.
A busz 2024. május 13-án reggel 8.00-kor indult az iskolánk elől.
Utunk első állomása a szlovéniai Lendva volt.
A település a Lendva-patak partjára, a város fölé magasodó Vár-, és Szőlőhegy nyugati lábához települt. Nevének eredete: A település nevét a folyóról kapta, amelynek elnevezése a szláv lendava (ugar, parlag) főnévből származik. Lendva története: A Lendva-patak melletti település már 860-ban létezett.
A lendvai kirándulás során látogatást tettünk a Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézetben, ahol megismerkedtünk a helyi magyarság történetével.
A Lendva környéki magyarság kiemelkedő alakja, Soós Mihály, az intézmény vezetője mesélte el nekünk, hogy milyen a szlovéniai magyarok helyzete és élete, lehetőségei és kilátásai.
Lendván megtekintettük a Bánffy-Esterházy kastély kiállítását is.
A lendvai Bánffy-Eszterházi kastély eredetileg egy erődítmény volt, amelyet a középkorban, valószínűleg a 12. vagy 13. században építettek.
A kastély fontos védelmi szerepet töltött be, mivel a Mura folyó mentén haladó kereskedelmi útvonalak védelmét szolgálta. A kastélyt a 16. században a Bánffy-család reneszánsz stílusban, a 17. században pedig az új tulajdonos, a Széchy-család barokk stílusban átépítette. Mai alakjára 1690 és 1705 között az Esterházy hercegek építtették át. A kastély egészen 1945-ig az Esterházy család birtokában volt. Ma a lendvai kastély egy kulturális központ és múzeum, ahol rendszeresen rendeznek kiállításokat és koncerteket. A kastélyban található múzeum bemutatja a helyi történelem és népi kultúra tárgyi emlékeit. A kastély múzeumában megcsodálhattuk Zala György szobrászművész alkotásainak miniatűr másolatait, valamint a híres tájegységre jellemző viseletet, és használati tárgyakat és fegyvereket.
Kirándulásunkat Bántornyán folytattuk.
A Bánffy-családhoz fűződő Árpád-kori templomon román és gótikus stílusjegyeket egyaránt fellelhetünk. Falain a 14. században a Magyar Királyság délnyugati részén alkotott freskófestő és építész, Aquila János gyönyörű freskóit láthattuk, köztük a Szent László legendát is.
A középkori templomban elénekeltük a magyar himnuszt.
Kirándulásunk második napján elsőként a hármashatárra (Szlovénia, Magyarország, Ausztria) mentünk el.
A helyszínt Szlovénia (Türke település) felől közelítettük meg.
Az út felfelé a hármashatárhoz igen meredek volt, 1-2 helyen megálltunk vagy lelassultunk, mert ellégé fárasztó volt a séta. A Hármashatár: megkönnyebbülten értünk fel a határhoz, szuper érzés volt csak lépegetni 3 határ között. Volt ott még egy kis nádfedeles ”ház”, illetve egy kisebb játszótér. A hármashatárt jelző építmény jól lett kivitelezve, illetve és az is nagyon tetszett nekünk, hogy minden oldalra került egy-egy zászló a saját ország színeivel.
Magyarország, Szlovénia és Ausztria három településének (Felsőszölnök, Türke, Tóka) polgármesterei avatták fel hajdan ezt a háromoldalú gúlát, amely nem csupán a trianoni, hanem az 1919-es Saint-Germain-i békediktátumra is emlékeztet. Külön érdekessége a helyszínnek, hogy a háromoldalú gúla mellett háromtörzsű fa áll.
Utunkat a muravidéki Felsőlendván folytattuk.
Felsőlendva a Muravidék északi részén, a Goricko vidéken terül el. Muraszombattól 20 km-re északnyugatra, a Gradski-patak partján fekszik. Felsőlendván megtekintettük Szlovénia legnagyobb kiterjedésű várát. A felsőlendvai várkastély a legnagyobb kiterjedésű vár a településen, amit a templomosok építettek. 365 helyiséggel rendelkezik többek között várpince, kovácsműhely, esküvő- és vitézterem, füstös konyha és itt van a Goricko Tájvédelmi Park székhelye. A templomosokat követően a várat az Amadék, a Széchényiek, a Nádasdyak, a Szapáryak, végül Trianonig a Széchenyiek birtokolták.
MURASZOMBAT
A Muravidék legnagyobb településén meglátogattuk azt a várkastélyt, amely a késő középkorban a Széchy család birtokát képezte.
Muraszombatnak kiemelt szerepe volt a nyugati határvidék védelmében. A Széchy család kihalta után a vár a Szapáryak birtoka lett, ők végezték a barokk átalakításokat rajta. Ma a Muravidéki Múzeum működik benne.
Fakultatív program keretében ellátogattunk Közép-Európa legnagyobb orchidea farmjára, a Dobronak határában megépült trópusi kertbe, ahol különféle egzotikus növényeket láthattunk.
A dobronaki orchidea farmnak hozzávetőlegesen 150 fajta orchideája van, 2 millió db-ot adnak el 1 év alatt. Egész Európába szállítanak virágokat. 2005 óta nevelnek orchideákat kb. 2 évig tart a nevelés. Környezetbarát fűtésrendszert használnak, 400 fajta növény van a trópusi kertben.
A 3. napon utunk Horvátország fővárosába, Zágrábba vezetett, amely a Kárpát-medence 3-dik legnagyobb városa. Zágrábban az első utunk a Felsővárosban (Gradac) található Jellasics térre és e főtéren felállított Josip Jellasics lovas szobrához vezetett. A szobrot eredetileg 1866. október 19-én állították fel. A szobor ekkor még észak felé nézett. Sokan úgy gondolták, hogy a horvát főtiszt Magyarország felé tartja fenyegetőleg a kardját. 1947-ben a jugoszláv kommunista hatóságok eltávolították a szobrot. 1990. október 11-én azonban ismét visszaállították, azóta a horvát bán felemelt kardja dél felé néz. Állítólag a tenger miatt.
Városi sétánk során megálltunk a zágrábi Liszt Ferenc Intézet irodája előtt is. Sajnos idő hiányában a zágrábi Liszt Ferenc Intézetet csak kívülről tudtuk megtekinteni. Idegenvezetőnk, Bakos Hunor előadásából megtudtuk, hogy a zágrábi Liszt Intézet 10 éve, 2014. január 3-án nyitotta meg kapuit. Legfőbb feladata a magyar civilizáció, művészet és tudomány népszerűsítése. Magyarország és Horvátország több mint 800 évig egyazon államközösséget alkottak, s ha nyelvünk különböző is, a közös múlt formálta hagyományaink, értékrendünk, kultúránk, ízlésünk sok mindenben rokon vonásokat mutat. A zágrábi magyar intézet erre épít programjainak megtervezésekor, de nemzeti kultúránk egyedi vonásait, kevésbé ismert formáit és sajátos ízeit is bemutatja a horvát közönségnek. A magyar intézet elsődleges célja Magyarország megismertetése, s ennek jegyében hangversenyeket, kiállításokat, irodalmi esteket, könyvbemutatókat, tudományos tanácskozásokat szervez.
Második programként megnéztük a Zágrábról készült makettet, ami a Jellasics tér sarkán van. Látható rajta 19 zágrábi tér, 128 utca és 5 emlékmű. Egyik sarkában egy égtájakat mutató csillag van, ami közepén egy gömb látható, melyre ráírták magyarul: üdvözöljük.
A nap folyamán harmadik programként a káptalan dombon található zágrábi katedrálishoz mentünk, amely az ország Zágráb egyik jelképe, a horvát kulturális örökség egyik legértékesebb gótikus műemléke.
A katedrális mellett megcsodálhattuk Szűz Mária aranyszobrát is.
Negyedik programunk a Szent Márk templomhoz vezetett, ahova a Káptalandombon felsétálva az öreg kapun keresztül jutottunk el. Itt található a horvát Szábor, melynek épülete Zágráb egyik legrégebbi épülete (a 13. századból származik). A Zsolnai gyár által készített színes cseréptetőjének bal oldalán Horvátország, Dalmácia és Szlavónia középkori címerét, jobb oldalán pedig Zágráb emblémáját vehetjük észre.
Ötödik programként Tomislav királynak 1924-1947 között megépült lovasszobrát néztük meg. A városnézésünk során elhaladtunk a MÁV egykori főépítésze, Paffl Ferenc által tervezett központi vasútállomás mellett is.
A 4. napon utunkat az Adriai-tenger partján fekvő Fiuméban (Rijekában) folytattuk. Fiume területére története a 7. században érkeztek meg a vidékre a szlávok, akik az egykori római település romjain új települést építettek. A város fénykorát a Monarchia idején élte, ezt a magyar korszaknak lehet tekinteni. Az Adriai-tengerhez tartozó Kvarner-öböl partján fekvő település az ország legfontosabb kikötője és Horvátország 3. legnépesebb városa.
Délelőtt ellátogattunk a Fiuméhoz tartozó Tersattoba, amit horvátul Trsatnak neveznek, és felsétáltunk Tersatto várába is.
A tersattoi vár-138 méter magas, stratégiailag fontos erőd. A 13. században a Frangepánok építették.
Ezt követően megismerkedtünk Fiume belvárosával és a korzón található Óratoronnyal. A korzó egy széles, térkövezett, hosszú sétálóutca. Épületei az Osztrák-Magyar Monarchia idejében épültek. Ez a rijekai társadalmi élet központja. Legszebb épülete az Óratorony, amely a középkorban városkapuként szolgált.
Megtekintettük Fiume kikötőjét, és megismerkedtünk annak magyar felirataival.
Fiumei kirándulásunkat követően elutaztunk egy másik tengerparti településre, Abbáziába, amit horvátul Opatijának hívnak.
Abbázia minden villájához gazdag, sokszor nemesi származású magyar családok története fűződik. Sétáltunk a tengerparton, a híres sziklába vájt sétányon is. A nap folyamán fakultatív programként hajókirándulásra is sor került az Adrián, és a tengerparti szálláshelyünkön este fürdőzésre is nyílt alkalom.
Az ötödik napon Varasdra utaztunk, amely a XVIII. században néhány évig Horvátország fővárosa volt. A városnak jelenleg közel 50.000 lakosa van. Látványosságai és híres fürdője miatt kedvelt turisztikai célpont.
Városnézésünk során felkerestük az Erdődyek várkastélyá. Az 1500-as években a Frangepán család uralta a környéket, miután Frangepán Kristóf meghalt az Erdődyek leszármazottai vették át az uralmat. A várfalat akkor húzták fel, amikor féltek, hogy az oszmánok támadást indítanak, és hogy növeljék a biztonságérzetet, vizesárkot is csináltak.
És tettünk egy sétát a város gyönyörű barokk stílusú belvárosában. Itt megtekintettük a város székesegyházát.
A székesegyház mellett itt találtuk a Megyeházát, a Draskovics palotát, és a gyönyörű városházát is. A sétálóutcában megtekintettük a Nemzeti Színház épületét, amit 1873-ban a bécsi Hermann Helmer tervei szerint építették neoreneszánsz-historizáló stílusban. A város főterén közös fagyizásra is sor került.
Ötnapos utazásunkat Csáktornyán fejeztük be. Elsétáltunk a költő és hadvezér, Zrínyi Miklós (1620-1664) szobrához, ahol verset szavaltunk és koszorút is elhelyeztünk a neves államférfi szobra előtt.
Kirándulásunk során sétát tettünk a csáktornyai várhoz. Csáktornya a híres Zrínyi család sasfészkének számított. Csáktornya városának központjában, a város főterének közelében, egy nagy park közepén található. A várat a 13. század közepén építették. 1546-ban a későbbi szigetvári hős Zrínyi Miklósé lett. Uralma alatt a város és a vár is sokat fejlődött. A várat sokszög alakúra építették át és olaszbástyákkal erősítették meg.
A várban több, XVII. században élt, neves magyar közéleti ember mellszobrát is megtekinthettük. Így gróf Batthyány Ádám (1610-1659) királyi kamarásét és hadvezérét, Szelepcsényi György (1595-1685) esztergomi érsekét, és gróf Illésházi György (meghalt:1681) főasztalnokmesterét.
Sajnálattal állapítottuk meg, hogy a várhoz tartozó boltban magyar nyelvű kiadványt nem árusítottak.
Értékelő óra
Hazatérve - a soron következő osztályfőnöki órába illesztve - értékelő órát tartottunk, melynek során áttekintettük a célország magyarságáról a tanulmányi kirándulás eredményeképpen szerzett személyes tapasztalatainkat és ismereteinket. A külhoni magyarsághoz kapcsolódó ismereteinket az alábbiakban összegeztük:
A szlovéniai magyarokat rokoni kapcsolataik, kulturális-nyelvi kötődésük és etnikai identitásuk továbbra is erős szálakkal fűzi Magyarországhoz. Zömükben Muravidék (Prekmurje) történelmi régióban élnek, ami jelenleg a kissé nagyobb Pomurska statisztikai régió része. A muravidéki magyarok két csoportra oszthatóak, az egyik az őrségi (az Őrség szlovéniai részét a magyarok által is használt helyi elnevezéssel Goricskónak – Goričko – is nevezik), a másik a Lendva-vidéki magyar tömb. Az előbbiek az első világháború előtt Vas vármegyéhez, az utóbbiak Zala vármegyéhez tartoztak.
A lendvai Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet vezetőjének, Soós Mihálynak a szlovéniai magyarok helyzetéről szóló előadásából megtudtuk, hogy a Muravidéken jelenleg 29 településen élnek magyarok. Ezeken a településeken a kisebbségi léthelyzetben élők túlnyomórészt kétnyelvűek. A szlovén állam széleskörű jogokat biztosít az itt élő magyaroknak. A szlovéniai magyarok helyzete politikailag rendezett, az ország alkotmánya (az olaszokkal együtt) őshonos közösségnek tekinti őket, és egy képviselői helyet biztosít a számukra a parlamentben, sőt a muravidéki magyarok által lakott településeken megtalálhatóak – akár párhuzamosan a szlovénnal - a magyarok érdekvédelmét ellátó magyar önkormányzati testületek. Ennek is köszönhető, hogy a szomszédos országokban élő magyar közösségekkel összehasonlítva a muravidéki magyarok építették ki a legteljesebb mértékben a maguk kulturális autonómiáját. Mindezek ellenére az itt élő magyar kisebbség száma – a népszámlálási adatok illetve egyéni tapasztalok alapján is megállapítható, hogy – egyre fogy. Most körülbelül hatezren vallják magukat magyarnak Szlovéniában. Vendéglátónktól ennek okait is megtudtuk: egyrészt csak kéttannyelvű iskolák vannak a Muravidéken. Az itt folyó oktatás alsó tagozaton magasabb óraszámban, felső tagozaton már csak alacsonyabb óraszámban folyik magyarul. A magyar nyelv tanítása – talán nem a legracionálisabb módon - úgy folyik a szlovéniai iskolákban, hogy előbb szlovénul, majd pedig magyarul mondják el a tananyagot a pedagógusok. A gyerekek ma már egyre többen csak szlovénul beszélnek egymás között, s ez is a kisebbségi nyelv elfelejtését eredményezi, csakúgy mint a vegyesházasságok kötése, hiszen ha az egyik fél csak szlovénul tud, míg a másik kétnyelvű, akkor természetesen ez utóbbi fog alkalmazkodni a házastársához. Varga Teodor, a Muravidéki Magyar Ifjúsági Intézet elnöke nemrég egy interjúban elmondta, hogy Szlovéniában nincsen magyar egyetem, csak magyar tanszék, ahol magyart tudnak tanulni a szlovéniai magyar fiatalok. Elmondása szerint a fogyatkozó magyarság olyan dilemma előtt áll, hogy vagy rossz anyagi viszonyok között megmarad a határmenti magyar teleüléseken vagy elköltözik innen egy magasabb életszínvonalat biztosító szlovén nagyvárosba, teljesen beolvadva az ottani szlovén lakosságba és úgy folytatni tovább az életet. Ugyanakkor a határmenti településeken élő szlovéniai magyarok is próbálnak alkalmazkodni a szlovén többséghez, mivel egy szlovén közösségben csak úgy tudsz megmaradni, ha a saját kultúrádat tartod, de próbálsz alkalmazkodni a többséghez.
Horvátországban 2011-ben 14.046 fő vallotta magát magyarnak. Ebből 11.000 mondta, hogy beszéli is a magyar nyelvet, azaz kb. 3000 fő úgy vallja magát magyarnak, úgy rendelkezik magyar öntudattal, hogy nem beszéli a magyar nyelvet. Számukra létezik egy ragaszkodás a múltjukhoz, mert a nagypapa, az apuka beszélte a magyar nyelvet, s ők úgy döntöttek, hogy ápolják a magyar kultúrát: pl. hagyományőrző ünnepségeken végig táncolnak vagy énekelnek egy magyar repertoárt (lehet, hogy nem is értve, hogy mit énekeltek), de mégis van egy erős ragaszkodásuk a magyar kultúrához, s utána horvátul beszélgetnek egymással, de előtte magyarul énekeltek.
Az értékelő órát kiegészítette a 2024. június 4-én, a Nemzeti Összetartozás Napján megtartott műsor, amelyben a kiránduláson részt vevő 7. évfolyamos gyerekek versen (Juhász Gyula: Trianon), a kiránduláson eldalolt énekeken (Ismerős Arcok: Nélküled, Csík zenekar: Hazám, hazám) és a kirándulásról, ppt. formátumban elkészített beszámolóikon keresztül mesélték el a hallgatóságnak a kiránduláson szerzett élményeiket, a határon túl élő magyarságról (és kulturális örökségéről) alkotott benyomásaikat.
A kirándulásról készült képekből tablót készítünk és azt az iskola aulájában kiállítjuk június hónapban, ami több hétig megtekinthető lesz minden diák és szülő számára.
A Határtalanul! tanulmányi kirándulás során megerősítettük hazaszeretetünket, magyarságtudatunkat. Elmondhatom, hogy mindenki nagyon jól érezte magát, örök emlék marad számunkra ez az utazás.
Magyarság Háza
A Magyarság Háza jóvoltából iskolánk 7.osztályos diákjai, valamint kísérő tanáraik egy előadáson vehettek részt, aminek az Uránia filmszínház adott helyet. Az itt bemutatott dokumentumfilm egy erdélyi mozgássérült informatikusról szólt.
